9/A. osztály 2023.09.22-én szüretelésen vett részt Szendehelyen. Neumann Rita osztályfőnökünknek eszébe jutott egy élmény, ami során jobban összekovácsolódik ez a szuper osztály.

Pénteken a 3. óra után sietve elindultunk a váci Volánbusz pályaudvarra, majdnem lekéstük a 10:55-ös járatot.  Végül sikeresen megvettük a jegyeinket és még a buszt is elértük. 3-4 megállót mentünk, mire elértük az úti célt, és ott már várt ránk egy zöld, retró minibusz, egy Robur, amire felszálltunk. Jó hangulatban robogtunk a szőlős felé. Megérkezve lehengerlő látvány tárult elénk, amit nem tudtunk szó nélkül hagyni. Hatalmas határ, gondosan művelt szőlősorok, drótra futtatott lila borszőlővel. Zöld, bordó levelekkel.

Kaptunk metszőollókat és 4 db szőlősort, ahová szét kellett szóródnunk. Elkezdtük szüretelni a szőlőket, és akkor vettük észre, hogy milyen hosszú is egy szőlősor. Iszonyat sok szőlő volt, és hatalmasok is voltak a tőkék, aki a domb alsó felén állt, jócskán nyújtózkodott, hogy minden drótra tekeredett fürtöt el tudjon csípni. Ahogy telt az idő, a csapat kezdett fáradni, ólomlábakon kezdett járni az idő, de jött Rita néni és elkezdtünk vele énekelni, ami nagyon vicces volt, és újra töltődtünk energiával.  Csapvíz híján, szódás vízzel mostunk kezet, mert a nehezen elérhető szőlők levét a kezünkre facsartuk, ami tapadt-ragadt.

Mindenki szorgos volt, aminek meglátszott az eredménye, mert több mint a felét leszüreteltük a szőlősoroknak. Hatalmas munka volt. Meg is kóstoltuk a szőlőt, ami iszonyatosan édes volt. Aki nem evett idén szőlőt, az most bepótolhatta. Lassan letelt a 3 munkaóra, ami új élményekkel és örömökkel gazdagított bennünket.

Fáradtan, koszosan, teli pocakkal hazafelé ismét a zöld kisbusz állt rendelkezésünkre, ami visszavitt a faluközpontba, ahonnan családunk felé vettük az irányt.

      

Gál Kíra

9.A osztályos tanuló