Hosszú idők óta a továbbtanulástól zengett fejünk. Először a felvételi, utána az eredmények majd a beiratkozás. De mégis a legfontosabb a beilleszkedés. A beiratkozást követően már információkat kaptunk gólyatáborunkról. Nyár eleje óta fix programként szerepelt naptáramban az augusztus 29-30-án megrendezendő középiskolai gólyatábor. Izgatottan és félve vártam, hogy végre megtudjam milyen osztályba kerülök. Nem csak a tagozat, hanem az osztályfőnök is nagy szerepet játszik egy iskolai közösségben. Hatalmas boldogság öntött el, mikor megtudtam, hogy Csatainé Neumann Rita tanárnő fog minket terelgetni, nevelni. Csak jót és örömtelit meséltek, végtelen segítőkész személyiségéről. Az ismerkedés előtt feladatunk volt, hogy mutassuk be magunkat egy levélben a tanárnőnek. A tábor reggelén erősödött izgalmam. Új emberek, új ismeretségek, új osztály. Az iskolába beérve minden kétségemet felülmúlta az öröm. Láttam a sok mosolygó, vidám nyitott személy arcát. Időben el is kezdtük a játékokat, hiszen sok móka és kacagás állt előttünk. Elsőként a neveket gyakoroltuk. Mindenki próbálta a legjobb tudása szerint megjegyezni társát. Következőként párokat kellett alkotnunk és öt perc alatt a lehető legtöbb tényt meséli magunkról. A bemutatkozás után a társunk ismertette a többiekkel a rólunk hallottakat. Úgy elrelült az idő, hogy már meg is ékezett a jól megérdemelt pizza ebédre. Miután mindenki jól lakott átmentünk a kórházba. Csapatokra osztódtunk és 3 különböző helyszínbe nyerhettünk betekintést. Elsőként a sokktalanítóba mentünk. Az ápolásvezető minden érdekes dolgot mesélt a szobáról nekünk. Következő állomásunk a röntgen és, az ultrahang vizsgáló volt. Többféle röntgenképet mutattak. Utoljára a gyerekosztályt látogattuk meg. Körbevezettek minket a nemrég felújított, barátságos osztályon. Mindezek után átvehettük új tankönyveinket és elbúcsúztunk egymástól. A szerdai reggelen folytattuk az ismerkedős játékokat. Élveztem minden percét. Különféle pszihológiai feladatokat is csináltunk, és kielemeztük. Délben elindultunk és nyakunkba vettük a várost. Első megállónk Petőfi szüleinek egykori bérelt házánál volt. Tanárnőnk elmesélte, hogy a jelenlegi Báthori utca egykor Paradicsom utca volt. A hírek szerint a költő az albérletben írta meg sokunk által ismert „Anyám tyúkja " című versét. Rövid séta után megérkeztünk a Petőfi kiállításra a Tragor Ignác Múzeumba. Első feladatunkként 20 kérdésre kellett választ adnunk. Érdeklődve figyeltük a paravánokat. A csapatmunkának köszönhetően hamar megválaszoltuk a kérdésköröket. Utána négy csoportra bomlottunk és egy szatyrot cipelő szépkorúval kellett fényképet készítenünk. Ezt követően egy százas számmal kellett fotózkodnunk. Végül egy Petőfi emlékszoborral pózoltunk. Miután mindent teljesítettünk elindultunk ebédelni. Nem bíztuk a véletlenre így a meki felé vettük az irányt. Sétánk jó hangulatban telt. Mindenki kiválaszthatta kedvencét. Jól lakva, tele hassal, boldogan hazafelé indultunk. Itthon élményekkel, szeretettel, örömmel teli meséltem családomnak gólyatáborunkról.

Készítette: Vasas Bertalan 9.A

 

9/B gólyatábora Szobon

Miután megérkeztünk vonattal Szobra, az első kaland a táborhelyre való „kijutás” volt, merthogy erdőben, fákon-bokron keresztül, esőben mentünk. Miután megérkeztünk, elosztottuk a szobákat és mentünk egy kis csapatépítőre, hogy jobban megismerjük egymást. Megtanultuk mind, hogy nem szabad késni, mert azért, komoly „fekvőtámaszos-gugolós” büntetés járt. (a fiúk nagyon megizmosodtak a sok fekvőnek hála) Ezek után a sorversenyek következtek kisebb csoportokban, amiket Ági néni volt osztályából két fiú talált ki nekünk (Gábor és Balázs). A csapatokat nem mindennapi módon választottuk, ugyanis állathangokkal kellett megtalálnunk a „társainkat” akikkel egy csapatindulót is ki kellett találnunk. Délután elmentünk enni az egyik szobi étterembe (természetesen gyalog) és mindenki kapott egy pizzát. Ezután egy kis “kincskeresés” vette kezdetét, a Luczenbacher-kastélyt kellett megtalálni és lőni vele egy szelfit. Amikor mindenki végzett, visszasétáltunk a szállásra és este még volt egy társasjáték party, utánna mindenki ment aludni. Másnap reggel 7:00-kor egy kis tornával kezdtük a napot és senki nem késett a tanulságok alapján. Csapatépítés, rendrakás után vissza indultunk Vácra. Ahogy kezdtük, úgy is fejeztük be a tábort: egy kis esővel. Pakolás után legnagyobb örömünkre: busszal mentünk a vonatállomásra, és onnan haza, olyan emlékekkel amiket... hát sosem fogunk elfelejteni. Örülünk, hogy összekovácsolódott a csapat, és egy nagyon jó osztály lett és lesz belőlünk.

Tamás Anett és Halmai Kata 9.B