Iskolánk 1967 óta működik. A gimnázium zsúfoltságának enyhítésére 1962-ben határozta el Vác városa egy új, 16 tantermes középiskola létesítését a Géza király téren (jelenlegi Közgazdasági Szakközépiskola épülete). Az iskola 1967 januárjára elkészült, és 1967. július elsején – a gimnáziumból néhány osztály és tanár „átemelésével” – megkezdte működését az önálló, kémia tagozatos gimnázium és kereskedelmi szakközépiskola, a kollégák által legendás igazgatóként emlegetett Ágh Bíró Béla vezetésével. 1969-től 2 első osztállyal beindult az egészségügyi szakközépiskolai képzés is.

1974 szeptemberében indulhatott az utolsó kémia tagozatos osztály, elkezdődött az oktatás a szakmunkások szakközépiskolájában, levelező tagozaton, 3 osztályban.

1978-tól – a levelező tagozatot nem számítva – az iskola tiszta profilú egészségügyi szakközépiskolává alakult. (1982-ben próbaképpen egy egészségügyi szakiskolai osztály is indult, amelyet aztán nem követett több.)

1981 áprilisában nyugalomba vonult Ágh Bíró Béla igazgató úr, őt rövid ideig Bánhidi László követte, majd 1981 augusztusától 1991 augusztusáig Madudák István kapott kinevezést az iskola élére.

1991 szeptemberétől a mai napig Hóringerné Kozák Eszter látja el az igazgatói feladatokat, és 2011. szeptember 1-jétől Ő az intézményvezetője a Selye János Humán és Zeneművészeti Szakközépiskolának.

1986-ban az iskola új épületbe költözött, amely a városi kórház, a véradó- és a mentőállomás valamint a rendelőintézet mellett van.

1991-ben csatlakozott az iskola az „Emberi erőforrások fejlesztése” világbanki programhoz a 13. (humán) szakmacsoportban, követő iskolaként.

1993-ban minisztériumi engedéllyel egészségügyi technikus (felnőtt szakápoló) képzést is indítottunk.

Az első humán szakközépiskolai osztály 1994 szeptemberében indult. A képzés feltételeinek megteremtéséhez jelentősen hozzájárult az 1995-ben pályázaton elnyert PHARE támogatás (60.000 ECU), melyet eszközvásárlásra, külföldi (Nagy-Britannia, Hollandia) és magyarországi továbbképzésekre használhattunk fel.

Nagy segítség volt ez ahhoz, hogy 1998-ban, a törvényi változások miatt kötelezően előírt szakképzési változásoknak – szakképző évfolyamok érettségi utánra kerülése, felmenő rendszerben kizárólagosan humán szakközépiskolai osztályok indítása, a 9-12. évfolyamon kizárólag szakmai orientációval és alapozással – viszonylag könnyen meg tudjunk felelni.

1996-tól megkezdődött az OKJ szerinti ápoló (54501201) képzés: a 13-14. évfolyam elvégzése után a tanulóink európai normáknak megfelelő, Euroconform képesítést kaptak.

Ezzel egyidejűleg indult meg a felnőttképzésünk a már régebben az egészségügyben dolgozó szakemberek számára, hogy a magasabb szintű végzettség megszerzésével a Kjt. szerinti magasabb (akkori „C”, ma már „E” kategória) nemcsak korszerűbb tudáshoz, hanem némileg magasabb bérhez is juthassanak.

Jelentős változást jelentett az iskola életében, hogy 1996. július 1-től Vác városa megyei fenntartásba adta az intézményt, egyidejűleg – változatlan gazdasági létszám mellett – megkaptuk feladatul az addig gazdaságilag GAMESZ-körbe tartozó Zeneművészeti Szakközépiskola gazdálkodásának intézését is.

1998-tól az iskolarendszeren kívüli képzés bekerült az iskolarendszerbe, és folyik az óta is a jogszabályoktól illetve a beszámítható hozott tudástól függően 1, 1.5, ill. 2 éves, ún. Híd program keretében, levelező tagozaton. A végzősöknek kérésre Europass bizonyítvány-kiegészítőt adunk, magyar és általában angol és/vagy német nyelven, mert – különösen a fiatalok - külföldi munkavállalásra készülnek, az ottani jobb anyagi és erkölcsi megbecsülés reményében.

1998-ban bővítettük a választható szakmák körét: elindult az első egészségügyi operátor osztály (OKJ 52464101) a végzős (1994-ben indult) humán osztályunk számára, a beszámítható szakmai tartalomnak köszönhetően 1,5 éves időtartammal. (Majd a szomszédos kórház kérésére esti tagozaton is megszerveztük a képzést, 2 éves formában.)

Szintén 1998-tól, az elfogadott új pedagógiai programunknak megfelelően indultak, felmenő rendszerben a humán szakközépiskolai osztályaink, ahol a 9-10. évfolyamon a közismereti tárgyak mellett szakmai orientáció (kommunikáció, pályaorientáció, önismeret, egészségtan), a 11-12. évfolyamon pedig szakmai alapozás van (gondozástan, emberi test, fejlődéslélektan, szociálpszichológia, mentálhigiéné, környezettan, társadalmi környezet, életmód). A közismereti tárgyak közül az egyik osztályunkban a magyar és a történelem, a másikban az idegen nyelv és az informatika, a harmadikban a testnevelés kapott többletóraszámot. A képzés kisebb-nagyobb módosításokkal azóta is így folyik, bár pedagógiai programunkat jogszabályi előírások és változások miatt többször is módosítanunk kellett.

1998-ban vettük fel a kapcsolatot a BMIK-val (Budapesti Munkaerőpiaci Intervenciós Központ), bővült a képzési kínálatunk a szakképzetlen, de évek óta szociális otthonokban dolgozók számára szervezett 2 éves, OKJ 33893302 szociális gondozó képzéssel. 2004-ben a BMIK helyett a váci Életút Alapítvány lett a partnerünk. Ők nem csak szociális gondozókat, hanem dajkákat is képeztek szakembereink közreműködésével.

A szociális képzés lehetősége – magasabb szinten – 2000-ben alapító okiratunkba is belekerült (szociális gondozó és szervező OKJ 54 893303).

2004-től iskolánk is azonnal élt a törvény biztosította lehetőséggel, mi is indíthattunk nyelvi előkészítő évfolyamot. (Innentől ezek a „C” osztályok) A beiskolázás a nyelvi előkészítőre 2004-től 2011-ig folyamatos volt.

Napjainkra mind a piaci igények, mind a jogszabályi környezet megváltozott. A 2012/2013-as tanévre - saját akaratunkból - már nem hirdettük meg a nyelvi előkészítőt. A gyermeklétszám csökkenésével a nyelvi előkészítő iránti igény is csökkent irányunkban

2006 szeptemberétől Alapító Okiratunk módosításával lehetőséget kaptunk a sajátos nevelési igényű tanulók integrált oktatására (pszichés fejlődés zavarai miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozott tanulók), majd 2007 szeptemberétől ez bővült az érzékszervi fogyatékkal élő (látássérült, hallássérült) tanulók integrált nevelésére való jogosultsággal.

Egyelőre elsősorban külső szakembereket (fejlesztőpedagógus, gyógypedagógus) alkalmazunk bizonyos óraszámban. Egy magyar nyelv és irodalom szakos kolléganőnk fejlesztőpedagógia szakon folytat tanulmányokat. A tantestület közel fele a témának megfelelő 30 órás továbbképzésen vett részt, illetve a szakképzési profilunk miatt tanáraink között van pszichológus végzettségű is.

A következő meghatározó változás iskolánk életében 2009-ben következett be, amikor fenntartónk, Pest Megye Önkormányzata, elsősorban takarékossági megfontolásból megszüntette önállóan gazdálkodó és önállóan működő státuszunkat, a Cházár András TCKI gazdasági központja alá rendelte iskolánk gazdálkodását. Egyidejűleg az addig gazdaságilag iskolánkhoz tartozó Zeneművészeti Szakközépiskola is a Cházár TCKI gazdasági központjához került.

További változást jelent, hogy 2011. szeptember 1-jétől a Pikéthy Tibor Zeneművészeti Szakközépiskola önállósága megszűnt és iskolánk tagintézménye lett.

2012. január 1-jétől iskolánk – mint minden megyei fenntartású oktatási intézmény – megyei fenntartásból állami fenntartásba (a központi költségvetés körébe) került. Az állam nevében eljáró új fenntartónk a PMKH Pest Megyei Intézményfenntartó Központ.

Gyökeres változásokat ígér a 2011. évi CXC., Nemzeti Köznevelési Törvény, valamint a Szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény.

A változások legnagyobb része 2013 szeptemberétől várható. Visszatér a korábbi érettségi mellett a FEOR számot is adó szakképzés a szakközépiskolákban, új kerettanterv és NAT készül. Születőben vannak a törvények végrehajtásához szükséges rendeletek, amihez kapcsolódóan legkésőbb 2012 decemberéig át kell dolgoznunk a Pedagógiai Programunkat, és végre kell hajtanunk mindazt, amit az új jogszabályok számunkra előírnak.

 

 

 

 
 
KOPP MÁRIA – MTA doktor, Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet – "Mit jelent Selye János munkássága a mai magyar társadalom számára" című cikke alapján
 
 
 
 

Selye János 1907. január 26-án magyar apa és osztrák édesanya gyermekeként született Bécsben, és 1982. október 15-én halt meg Montreálban.

Apai nagyapja és ükapja Vágselyén volt családorvos. Édesapja dr. Selye Hugó ezredorvosként Bécsben teljesített szolgálatot, majd Komáromban folytatott magángyakorlatot. Nyugdíjasként Budapestre költözött, ahol osztrák származású felesége, a feljegyzések szerint 1956-ban, a forradalom alatt golyótalálat következtében halt meg. (Hidvégi, 2003, Számadó E., Vértes L.,199)

Selye János általános és középiskolai tanulmányait Komáromban végezte. A Bencés Gimnáziumban már kitűnt kiváló nyelvtehetségével, hat nyelven olvasott és beszélt. Gimnáziumi bizonyítványa szerint nem volt jó tanuló, sok későbbi kiváló tudósról jegyezték fel ugyanezt.

Ma egykori gimnáziuma, sőt a magyar nyelvű komáromi Selye János Egyetem is az Ő nevét viseli.

Az akkori bencés gimnázium befejezését követően, a családi hagyományokat folytatva, a prágai német egyetemen szerezte meg orvosi diplomáját 1927-ben, a PhD fokozatot ugyanott 1931-ben, majd 1942-ben a D.Sc fokozatot a kanadai McGill Egyetemen. Egyetemi tanulmányainak egy részét Párizsban és Rómában folytatta, a későbbiekben is igen sokat utazott, és a legtöbb esetben az adott ország nyelvén fejtette ki kutatási eredményeit.

Az akkori bencés gimnázium befejezését követően, a családi hagyományokat folytatva, a prágai német egyetemen szerezte meg orvosi diplomáját 1927-ben, a PhD fokozatot ugyanott 1931-ben, majd 1942-ben a D.Sc fokozatot a kanadai McGill Egyetemen. Egyetemi tanulmányainak egy részét Párizsban és Rómában folytatta, a későbbiekben is igen sokat utazott, és a legtöbb esetben az adott ország nyelvén fejtette ki kutatási eredményeit.

Apjával ellentétben a kutatói pályát választja. A kutatás szigorú módszertanát és a mellékvese kiemelt szerepének felismerését a prágai egyetemen Artur Biedl, szintén magyar származású kórtan professzor mellett sajátította el.

1931-ben Rockefeller ösztöndíjat kapott a baltimore-i Johns Hopkins Egyetem biokémiai osztályára, majd innen került át a McGill Egyetem biokémiai tanszékére.

Az endokrinológia területén már komoly nevet szerzett magának, amikor 1936-tól a nem specifikus tényezők hatásainak vizsgálatával az általános adaptációs szindróma, majd a stressz kutatás megalapozójává vált.

Bár a stressz fogalmat korábban is használták, Ő adott új értelmezést és élettani tartalmat ennek az elnevezésnek. Jellemző nyelvészi motiváltságára, hogy külön büszke volt arra, hogy a stressz szó minden nyelvben polgárjogot nyert, nem találtak rá jobb kifejezést.

Selye meghatározása szerint a „Stress egy fajlagos tünetcsoportban megnyilvánuló állapot, mely magában foglal minden nem fajlagosan előidézett elváltozást egy biológiai rendszeren belül. A szervezet valamennyi adaptációs reakciójának a stressz a foglalata”
Selye János nevétől elválaszthatatlan a stressz-elmélet, melyet hosszú és nagyon alapos kutatómunkával dolgozott ki. E mellett nagy figyelmet szentelt korunk betegségének, a szívinfarktusnak is. Stressz-elméletéért közel 10 éven át jelölték orvosi Nobel-díjra, végül azonban mégsem kapta meg. Ez annak tudható be, hogy igyekezete, melyben a stresszt számos betegség okozójának tüntette fel, több orvosi szakágat érintett, amely a Nobel-díj odaítélésekor gondot okozott.

 
 
 
 

Életfilozófiája is a stressz-fogalom körül kristályosodott ki. Soknyelvűsége, két kézzel rajzolni tudása, nagy műveltsége, színes egyénisége szuggesztív hatású előadóként tette ismertté.

1945-től saját intézetének (Institut de Medicine et de Chirurgie Experimentale) igazgatója.

Gazdag irodalmi munkásságából a majdnem ezer oldalas, számos képpel illusztrált - Textbook of Endocrinology - c. könyve (1949) váltotta ki a legtöbb elismerést.

Több mint 1.700 tudományos cikket és 39 könyvet írt a stresszel kapcsolatban. Több mint 300 ezer tudományos cikkben idézték munkásságát.

Különösen nagy hangsúlyt fektetett a tudományos ismeretterjesztésre, az eredményeinek széleskörű megismertetésére. Az ilyen módon megfogalmazott, néha túl merész általánosításai sok kritikát váltottak ki tudományos körökben, ugyanakkor szinte felmérhetetlen az a pozitív hatás, amellyel fiatal kutatók ezreitindította el a tudományos pályán.

Selye János méltán sorolható a XX. század meghatározó tudósai közé:

tizennyolc egyetem díszdoktora,

a Royal Society of Canada tagja

tiszteletbeli tagja 43 más tudományos társaságnak

számos város és állam díszpolgára

számos rangos kitüntetés tulajdonosa

38 kötet és több mint 1600 közlemény szerzője.

1982. október 20-án hunyt el Montrealban.

Részlet az Orvosi Hetilap 1984. 125. évfolyam, 16. számában megjelent, Hársing László által Selye Jánosról írt cikkből:

"1982. október 20-án halt meg Selye János. A halála óta eltelt idő, ha nem is jelenthet történelmi távlatot, ahhoz talán elegendő, hogy a személyéhez fűződő pozitív és negatív benyomások mind szakmai, mind a szélesebb körű közvéleményben valamelyest rendeződjenek. Így talán kevesebb elfogultsággal tudjuk ma már színes, sokoldalú, ellentmondásokban bővelkedő életét és munkásságát áttekinteni.

Neve elválaszthatatlanul összefonódott a stress fogalmával. Ma már szinte közhelyszámba megy leírni, hogy minden inger a szervezet számára megterhelést jelent, ami fajlagos hatásán kívül nem fajlagos válaszreakciót is kivált. Ez az inger jellegétől független, azonos lefolyású és mechanizmusú stereotíp válasz a stress. Csaknem ötven éve kezdődtek azok a vizsgálatok, amelyek a Cannon-féle vészreakció továbbfejlesztéseként a stimulusra fellépő nem fajlagos reakciókban, a sympatho-adrenális rendszer mellett, a hypophysis-mellékvesekéreg rendszer szerepére és jelentőségére felhívták a figyelmet, s amelyek végül is az általános adaptációs syndroma Selye által alkotott fogalmában összegeződtek.

Ez a koncepció, bár kiegészítések és korrekciók folytán az évek során változott, általánosan elfogadott. Selyének az az elgondolása viszont, hogy a betegségek egész sora, főleg azok, amiket ma ún. civilizációs betegségek néven tartunk számon, az általános adaptációs reakció kapcsán fellépő kémiai vagy hormonális egyensúlyzavar következményei, vagyis adaptációs betegségek, igen sok ellenvetésre adott okot és nemegyszer viharos vitát váltott ki. A kutatók jelentős része, kísérleti módszereit nem megfelelőnek, az eredményekből levont következtetéseit nem megalapozottnak tartja.

Selye személyiségét tekintve intellektusa valóban lebilincselő volt. Nyelvtudása, filozófiai, esztétikai ismeretei, megjelenése, társasági modora őszinte tiszteletet keltett mindenkiben , aki személyes kapcsolatba került vele. Munkatársai szerint professzori működését két alapelv vezérelte: személyes kapcsolatra való törekvés a tanítványaival és az új biológiai koncepciók fejlődésének követése, az egyéni hozzájárulás értékelése a történeti előzmények tükrében."

 
 
 
 
 
 

Idézet KOPP MÁRIA – MTA doktor, Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet – "Mit jelent Selye János munkássága a mai magyar társadalom számára" című cikkéből:

Selye János az egyik legtöbbet emlegetett és idézett magyar tudós világszerte. Munkássága az endokrinológia, élettan, biokémia és a krónikus megbetegedések epidemiológiai kutatása területén ma is meghatározó hatású.

Tíz éven át rendszeresen jelölték Nobel díjra, de végül nem kapta meg. Ennek talán az a legfőbb oka, hogy kutatásai nem egyes pontosan meghatározott hatóanyagok vizsgálatára irányultak, hanem, ahogy egyik nagy tekintélyű idős professzora mondta róla: egész életében a szenny – a szervezetet érő általános károsító tényezők – hatásmechanizmusát vizsgálta. (Selye, 1964)

Sorsdöntő vizsgálatait egy speciális női hormon felismerésének reményében kezdte el a kanadai Mc Gill University-n. A kutatás kudarca vezette ahhoz a felismeréshez, hogy a szervezet a legkülönbözőbb károsító anyagokra ugyanazzal a hármas válaszsorozattal reagál.

Első lépésben az alarmreakció alakul ki, a szimpatikus aktivitásfokozódás, amely feltétlenül szükséges a veszélyeztető helyzetekkel való megbirkózáshoz, a támadó vagy menekülő magatartáshoz.

A második szakasz az ellenállás fázisa, amely az alkalmazkodás szempontjából alapvető.

Ezzel szemben a harmadik, a kimerülési fázis, a szervezet tartalékainak felélésével és az állat pusztulásával jár.

Az erről a jelenségről írt első, 1936-ban megjelent, ma is legtöbbet idézett rövid cikkében – a Nature című folyóiratban – ezt a nem fajlagos válaszsorozatot írta le. (Selye, 1936) Ezzel a cikkel kezdődött az a haláláig tartó, egyre táguló kutatási tevékenység, amelyet 1945-től 1977-ig Montrealban az általa alapított és vezetett Institute of Experimental Medicine and Surgery-ben, majd nyugdíjazásától az International Institute of Stress és a Hans Selye Foundation keretében végzett.

Nagy hangsúlyt fektetett rá, hogy elkülönítse a stresszorokat, a károsító környezeti hatásokat, és magát a három fázisban lezajló stressz reakciót. Az általános adaptációs szindróma leírása során igen jelentős endokrinológiai felismerése volt a hipotalamus-hypofizis-mellékvese tengely alapvető szerepének leírása, amely központi szerepet játszik az adaptációs zavarok hátterében. Ez a felismerés sorozat vezetett, közvetlenül vagy közvetve az ACTH, GRH, somatostatin és más hipotalamikus és hipofizeális hormonok és neuropeptidek felfedezéséhez, amelyek a modern élettan és orvostudomány alapjait képezik. Leírta az úgynevezett stress triádot, a stressz hatásra kialakuló gyomor-bélrendszeri fekélyképződés, a timusz atrófia és a mellékvese hipertrófia együttes kialakulásának jelenségét. Megalapozta a legkülönbözőbb környezeti hatások által kiváltott stressz betegségek élettani mechanizmusainak vizsgálatát. (Selye, 1976)
Selye János kísérletei azt bizonyították, hogy ha egy állatot tartósan negatív hatások érnek úgy, hogy nincs lehetősége a menekülésre, egy idő múlva menthetetlenül elpusztul az általános adaptációs szindróma harmadik, kimerülési fázisa következtében. A stressz, a kihívások önmagukban nem károsak, sőt a testi és lelki fejlődés alapját képezik. Ezzel szemben a krónikus stressz állapota mélyreható élettani változásokat eredményez, és így valóban a legkülönbözőbb stressz betegségek kialakulásában szerepet játszhat.
Az állati és emberi stresszhelyzetek közötti alapvető különbség, hogy az ember számára a munkahelyi bizonytalanság, az értékvesztés, a társadalom kiszámíthatatlansága, az önértékelés, identitás zavarai, a családi vagy más személyes kapcsolatok tartós konfliktusai, a tartós lemaradás élménye ugyanolyan stressz-reakciót eredményeznek, mint a fizikai stresszorok az állatkísérletekben. (Kopp, Skrabski, 1989) Egyeseknél igen könnyen alakul ki a krónikus stressz állapota, míg másoknál alig váltható ki.
A veszélyeztetettséget fokozza a kora gyermekkori szeparáció az anyától. A korai szülővesztés, negatív családi légkör, gyermekkori bántalmazás fokozza a krónikus stressz állapotának veszélyét.
A korai anya-gyermek kapcsolat zavara három fázison keresztül vezethet a krónikus stressz állapot kialakulása iránti fokozott sérülékenységhez. Ezek a fázisok a tiltakozás, reménytelenség, majd a kötődési zavar. Ez a sérülékenység valamennyi gerincesnél mintegy "huzalozva" kimutatható az agyban. A kötődés elmélet ezen a modellen keresztül bizonyítja a biológiai és pszichológiai tényezők igen szoros összefüggéseit.
Az utóbbi időben egyre több tanulmány emeli ki a krónikus stressz és depresszió közötti párhuzamot. A depresszió kialakulásában a gyermekkori, családi háttér, az egyén megbirkózási képességei, szociális kompetenciája és az életesemények meghatározó szerepet játszanak. Mivel az önértékelés attól függ, hogy az ember milyen célokat tűz ki maga elé, mikor érzi magát sikeresnek, az én ideál, a célok, értékek szerepe a krónikus stressz és a következményeként kialakuló depresszió megelőzése szempontjából alapvető. (Kopp, Réthelyi, 2004)

 
   
ugrás a lap tetejére